Fotók: Farkas Vajk
Óbánya, Altglashütte (1711/12-1761)
A Pécsi Püspöki Uradalom első üveghutájának alapítása -1711 vagy 1712-ben- Nesselrode Ferenc Vilmos püspök nevéhez kötődik.
Egy 1720-as összeírás szerint a huta Nádasd (ma Mecseknádasd) falu
területén, a hegyek között van, alapjaitól a püspök építtette, és a
szükséges eszközökkel is ő szerelte fel.
Alighogy megtörtént az alapítás, az üveghutát máris súlyos csapás érte. A
két egyházi nagybirtokos közti, elődeiktől örökölt viszály epizódjaként
Zinzendorf Fülöp Lajos, címzetes pécsvárai apát katonái 1713
szeptemberében - a püspökség több más jószága mellett- lerohanták és
elfoglalták a nádasdi hutát. Elvitték a kész üveget, a huta "majd egy
évnyi hasznát".
A pécsi püspököt végül birtokába visszaállító per irataiban
többféleképpen nevezik a hutát: "officina" (műhely), "fodina" (bánya),
"fornax" (olvasztókemence).
Nesselrode püspök a későbbiekben már zavartalanul bírhatta üveghutáját,
mely az 1720-as uradalmi összeírás szerint évente 100 tallér jövedelmet
hozott.
Az üvegfúvók elsősorban a püspöki uradalom saját használatára,
illetve a pécsi egyházmegye templomai, plébániái és egyéb egyházi
épületei számára készíthették az üveget, de valószínűleg eladásra is
termeltek. Ez idő tájt már a nemesi származású Johann Georg Feichtinger
volt a számtartó, akit a nádasdi születési anyakönyv 1723-ban említ,
"scriba oficina" titulussal, mint a hutától valót ("ex oficina"). A
nádasdi erdő mélyén, az akkor még Hidasnak nevezett bővízű patak
völgyében, a huta körül létrejött kis település - a későbbi Óbánya- első
anyakönyvi említése ez. Feljegyzésre került ugyanitt az üvegkészítő
mester ("magister vitriarius"), tehát a huta szakmai vezetőjének neve
is: Georg Guny. Ő nagy valószínűséggel azonos a pécsváradi hutánál
dolgozó hasonnevű üvegfúvóval.
Miért pont ezen a helyen építtetett üveghutát a pécsi püspök? Elsősorban
azért, mert birtokai közül itt állt rendelkezésre a legnagyobb, más
módon ki nem aknázható erdőség.
Nádasd erdejében tölgy, bükk, gyertyán, juhar, hárs és nyárfák álltak vegyesen, de többségükben volt a makktermő bükk.
Az üvegkészítéshez szükséges másik alapanyag tekintetében más sokkal
rosszabb volt a helyzet: nemhogy békasó, de még használható homok sincs a
környéken, azt távolról kellett beszerezni. Mészégetésre alkalmas kő
sok helyen található, és a környező hegyvidék tele van mészégetésre
utaló toponímákkal. Valószínűleg a huta fennállása idején is működött az
Óbánya község határának nyugati szegletében helynévként máig élő
"Türkischer Kalkofen". Az itt égetett mész azonban nem biztos, hogy
megfelelő minőségű volt.
Nádasd falu mellett egy tűzálló agyag lelőhely is ismert. Talán innen
származott az olvasztótégelyek, samottformák és a kemenceépítéshez
használt téglák alapanyaga.
Az üvegbánya szerencsésen a nádasdi patak völgyébe települt, így vízhiányban nem szenvedett.
Feljegyzésekből valószínűsíthető, hogy a huta 1732-ben és 1733-ben -az
üveghuta rossz állapota, illetve renoválás miatt- szünetelt. 1734 elején
már hutamester (Johann Gasteiger) állt az üvegolvasztó élén. Az 1730-as
évek második feléből származik az első térkép, mely jelöli Nádasdtól
nyugatra, a Hidas patak mentén Óbánya hutatelepülést "Gloshűt" néven.
Az üveggyártás újraindítása a Gasteigerek nevéhez fűződik.
Az óbányai üvegcsűr a mai település keleti részén, a patak közelében,
hozzávetőleg a bolt és a régi iskola -ma falutörténeti gyűjtemény-
helyén állhatott.
Óbányáról Pécs felé az üveget az Óbánya-Kisújbányai völgy és a
Réka-völgy közti hegygerincen vezető úton, majd tovább Püpökszentlászlón
és Hosszúhetényen keresztül szállították ki, és a nyersanyagok egy
része is ezen az útvonalon érkezett a hutához.
Az egykori óbányai üvegelosztó helyszínén előkerült, néhány maréknyi
üvegtöredék szerint e hutában sík és öblösüveget egyaránt készítettek.
Képesek voltak teljesen áttetsző "fehér", valamint színezett üveget
előállítani és alkalmazták a formába fúvás módszerét is.
ÚJBÁNYA, NEUGLASSHÜTTE (1762-1784)
Az 1750-es évek végére kimerült az óbányai hutát környező erdő.
Philipp Gasteiger a Hosszúhetény falu határához tartozó
Csomor-völgyben, a Hidas-, Öreg- vagy Nádasd patak bővízű forrásainál új
üveghutát és Újbánya néven hutatelepülést létesített. Az 1760-as évek
elején vője -Josef Adler, Csehországi üvegkészítőmester vette át a huta
irányítását. Vélhetően Csehországból érkezett munkásai nagyrésze, később
viszont más hutavidékekrőlis jöhettek telepesek Újbányára.
A Csomor-völgyi hutában 1762 tavaszán megindult a termelés. Ezzel
egyidőben létesült Hetény területén, erdők és nagy hegyekközött "Újbánya
falucska".
Az újbányai üvegcsűr a falu későbbi kocsmájának (ma faluház) udvarán
állt. Erre utalnak az ott talált üvegtörmelékek, és a falmaradványok,
melyek még néhány évtizeddel ezelőtt láthatóak voltak. (A Kisújbányaiak a
műhely feltárását, valamint az 1783-ban említett haranglábban függő
üvegharang emlékére egy új üvegharang felcsendülését szívügyüknek
tekintik! /szerk./
Az üvegkészítés nyersanyagait tekintve az új huta hasonló helyzetben volt, mint az óbányai.
Josef Adlernek számos kihívással, -mindenekelőtt- a versenytársakkal
kellett szembenéznie. Ezek között említhetjük a palatincai, ófalusi,
apáti, kövesd-pusztai, hárságyi.
1778-ban adminisztrativ okokból bizonytalanná vált a huta sorsa, de a
következő év elejére ez rendeződni látszott és a termelés folyhatott
tovább.
Az üzemben megtermelt hasznot az Adler család ingatlanokba fektette.
Vajon miért nem a hutába forgatták azt vissza? Magyarázatul talán a
Habsburgok birodalmi gazdaságpolitikája -bár nem nem állított
adminisztrativ korlátokat üvegiparunk gyarapodása elé- nem is támogatta,
nem fejlesztette azt. Helyi viszonyok - a hazai konkurencia, a bérleti
viszonyok bizonytalansága, a nyersanyag-, fa- és szakmunkáshiány, a gyér
infrastruktúra is eltántoríthatták fentiektől.
Sajnos az újbányai üveghuta termelési adataira nem áll rendelkezésünkre forrás.
Az 1770-es évek végén a fát már messzebbről kellett a hutához szállítani, így megérett az idő az üvegcsűr elköltöztetésére.
Az 1784-es esztendő második felében már az új helyen -a
Csomor-völgyhöz közeli, attól nyugatra fekvő erdőrészben-
Pusztabányán készült az üveg.
Ó-ÉS ÚJBÁNYA SORSA AZ ÜVEGKÉSZÍTÉS MEGSZŰNTE UTÁN
Az első huta nélkül maradt irtásfalu, Óbánya lakossága az 1760-as
évek folyamán teljesen kicserélődött. Az itt élők a
belterjes állattartás és a silány, köves földeken folytatott
növénytermesztés mellett sokféle háziipart is űztek. Taligák,
kendertörők, és más faszerszámok készítésével foglalkoztak. Hamuzsírt
főztek az üveghuták számára, egyéb munkákat is végezhettek a huták körül
és vándorüvegesként is dolgoztak.
A 19. század derekától sokan a mecseki kőszénbányákban találtak
munkát. A fazekasság -amitól Óbánya hírét kapta- a 20.század elejétől
vett igazán lendületet.
Újbánya az 1780-as évek közepén, röviddel a huta felszámolása után,
201 főnek adott otthont. Lakói szabad költözésű zsellérek voltak. Lakói
nagyrészt a pusztabányai huta körüli munkákkal - foglalkoztak hamuzsír
készítéssel és mészégetéssel is- ,valamint háziiparral kereste kenyerét.
Házaló üvegesként is felbukkantak.
A 19. század első harmadában számos favágó, ács, asztalos, bognár, favillakészítő és kőműves élt a faluban, sőt egy zenész is.
Sokan egészen a legutóbbi időkig szénbányászként dolgoztak.
Forrás: Lang Ádám: Üveghuták a Kelet-Mecsekben
